A facebookon találtam egy megosztást, ami kb. 2x járta már körbe a
Földet, de még mindig nem volt olvasható a bejegyzések között, hogy
valaki befogadná szegény kutyust, hogy megmeneküljön az altatástól.
Elgyengültem.
Fél éve élem az életemet kutya nélkül, és bár megfogadtam, hogy soha többet, be kellett látnom, hogy kutya nélkül lehet élni, de MINEK?! Így hát felvettem a kapcsolatot a megadott telefonszámon Bettyvel és innen el is kezdődött a kálváriánk.
2014.június 20. (péntek)
2014. június 20.-ára beszéltünk meg egy időpontot, hogy elhozom szegény kutyát. El is mentünk a megadott címre Farkas Andival, aki fáradhatatlanul próbált új gazdit keresni Gombócnak, hogy az az idős néni, akinél 12 évig volt, nehogy találjon egy olyan állatorvost, aki minden lelkiismeret-furdalás nélkül kivégzi. Mint kiderült, a nénit megkapta és ezért akart tőle minden áron megvállni. Valahol megértem a nénit, hogy a történtek után félt tőle… De, hogy eddig fajulhatott a dolog, komoly és felelőtlen mulasztásoknak kellett történnie …. Véleményem szerint egy kutya sosem támad ok nélkül.
Tehát találkoztunk Andival, elmentünk a nénihez… Gombóc első pillanatra, hogy meglátta a pórázt a kezembe igen gyanakvóvá vált, így csak jó néhány perc után jött oda hozzám, amikor elkezdtem bontogatni a jutalom falatokat, amit előző nap vettem neki. Először nagyon durván próbálta a kezemből kikapni, majd egy óvatlan pillanatban, amikor szerettem volna megsimogatni, meg akart harapni, minek után is kibillentem guggoló pózom egyensúlyából és popóra huppantam. Andi állt közénk, hogy időt nyerjek a feltápászkodásra. Vártam egy kicsit a többi kaja adásával, nehogy azt gondolja, hogy e nemes cselekedetében szeretném őt megerősíteni. Azután már jóval óvatosabban, de elvette a kezemből a következő falatokat, én pedig próbáltam őt érintés nélkül alaposan szemügyre venni.
Gombóc hosszú szőre olyan mértékig össze volt rasztásodva, hogy a puli csimbókos szőrzete KisMiska volt hozzá képest. Ami jóval nagyobb probléma volt, hogy még a szeme sarkából is toklász kandikált ki, amit nem tudtam akkor ott kiszedni, mert érinthetetlen volt. Szemmel látható volt az is, hogy a lábujjai köze erősen gyulladt állapotban vannak és a fejét is erősen rázta. A látottak és a tapasztaltak után, le kellett szögezni, hogy akkor és ott Gombóc elszállítására csöppet sem voltunk kellően felkészülve. Hosszas tanakodás után Andival abban maradtunk, hogy ez az akció komoly szervezést fog igényelni, mert Gombócot be kell valahogy cserkészni (lehetőleg harapások nélkül), el kell szállítani, SOS kozmetikázni kell, mert amilyen állapotban van, még az orvos sem tudja átnézni a teljes testét, mert a szőrcsimbókoktól semmit sem fog látni. Meggyőztük a régi gazdit, hogy legyen még türelemmel néhány napig, amíg megszervezzük a kivitelezést.
Információk, amiket megtudtam Gombócról:
• a kutya 12 éves,
• sosem volt rajta nyakörv, sem póráz
• alig párszor utazott kocsiban,
• a házba csak az előszobába mehetett be,
• néni állítása szerint járt kozmetikusnál (ennek nyoma sem volt rajta)
• az állatorvos a háznál oltotta be, de csak veszettség ellen. (más oltást sosem kapott)
• van chipje
• a fogai nagyon szép állapotban vannak
• kiszámíthatatlanul agresszív
• a szőre rendkívül elhanyagolt, ami elképesztő mennyiségben van tele toklásszal
• farháttal etették
• és igazából nem is nagyon hallgat a nevére.
Kutya nélkül indultam haza.
Hazafelé vettem az irányt. Amíg Gödöllőről elértem Zuglóig, kb. 3x hívtam fel az Andit, hogy hogyan tovább… különböző ötletekkel.
Tiszta sor volt, hogy az állatorvosi vizsgálat előtt, alapos kopasztásnak kell a kutyát alá vetni. Megfűztem Andit, hogy szerezzen bódító gyógyszert, mert ezt a műveletet másként nem fogjuk tudni megoldani. Na de hol találok olyan kutyakozmetikust, aki hétvégén elvállal egy ilyen problémás kutyát és ráadásul ki is jön a helyszínre. Ilyen és ehhez hasonló kínzó gondolatok cikáztak az agyam helyén. Felhívtam a szomszédban lakó Zsanit, aki nem régen nyitott egy saját kutyakozmetikát. Meglepő választ kaptam.. Zsani vállalta a küldetést!!!! …apróbb kikötésekkel. Bódítás szóba se jöhet, és nem a helyszínen nyírja meg, hanem a kozmetikában.
2014. június 21. (Szombat)
Otthon talaj (lakás) előkészítése a lehető legrosszabb kutya fogadására. Majd este nyugtatónak 3 feles jéger beküldése.
2014.június 22. (vasárnap)
Zsani barátja Tomi vállalta, hogy saját autójával elvisz Gödöllőre, hogy befogjuk a kutyát és elvigyük Zsanihoz a kozmetikába. Én péntek óta a felmerülő összes rémálmot végig éltem már gondolatban kb. százszor és ismételten leszögeztem, hogy most már egészen biztosan nem vagyok normális. Meg is beszéltük, hogy reggel fél 9-kor találkozunk a ház előtt. Mire elérkezett a megbeszélt idő, Zsani szerzett valahonnan egy kölcsön ketrecet, amit Tomi nagyon ügyesen beapplikált az autójába. Indulás előtt Zsani is és Kifli is (Zsani barátnője) úgy döntöttek, hogy velünk tartanak, én pedig hálát rebegtem az égnek.
Gödöllőre érve, még összefutottunk Andival, hogy magunkhoz vegyük kutyi oltási könyvét.
Gombóchoz érve, Zsani és Kifli ment be, hogy befogja a kutyát, amit én ámulva bámultam, mert kb. 2 perc alatt, minden ellenállás nélkül ráadták a szájszíjat és a hurkolt pórázt, majd ölbe vették és már a ketrecben volt. Indultunk is. Gombóc lemondóan és beletörődve ülte végig a ketrecben az utat. Egy hangja nem volt, társául szegődött hozzá a Majré is. (érthető)
Kezdetét vette a kozmetikai projekt. Hát le a kalappal a csajok előtt. Végtelen türelemmel, odaadással, elhivatottsággal és szakértelemmel vették kezelésbe szegény szerencsétlen kis megszeppent nyomorultat. Kb. 4 óra komoly kínzás következett, mert géppel kellett lefejteni az össze rasztásodott szőrt, hogy kiderüljön, alatta van egy kis vézna kutya is. A fülénél olyan mértékig volt egybe állva a szőre a gubancoktól és a mérhetetlen gennytől, hogy többször elátkoztuk a volt gazdit kollektíven. A bűztől alig lehetet megmaradni, ami a kutyából áradt. Mire Zsani egyenként szedte ki a lábujjai közül a toklászokat, ami teljesen be volt gyulladva, ez a szegény állat pokoli fájdalmakat élhetett át. A kutya bűze ellenére, a fürdetést elnapoltuk, mert a gennyes sebeket nem akartuk még másnak is kitenni. Ezen hosszas küzdelem közepette Gombóc új nevet is kapott, KADÉT lett, mint Tisztjelölt, katonatiszti iskola tanulója!
A kozmetika után a lányok vállalták, hogy elvisznek Kadéttal az állatorvoshoz és azt a tortúrát is végig csinálják velem. Így is volt. Türelemmel végig várták velem a sort, majd végig asszisztáltak az orvosnak, nem hagyták, hogy más fogja le őt, miközben próbálták nyugtatgatni. A fülvizsgálat során természetesen nem maradt el a heves hisztis ellenállás. Érthető volt, hiszen addigra már véres genny folyt a füléből.
Orvos után még elmentünk ezt azt megvenni Kadétnak, mint pl. szájszíjat, sípolós játékot, nagy cupák csontot, és egyéb rágcsákat.
Majd végre haza. Egészen eddig a nap folyamán hiába kínáltuk a kutyát vízzel, nem fogadta el. Haza érve a fele edényt kiitta, majd jól bekajált. Mindezek után a neki kikészített takaróval letakart párnát guggolva megtisztelte. Első pisi kipipálva.
Van haj.. A kezdetek, azaz minden problémának az Alfája
Fél éve élem az életemet kutya nélkül, és bár megfogadtam, hogy soha többet, be kellett látnom, hogy kutya nélkül lehet élni, de MINEK?! Így hát felvettem a kapcsolatot a megadott telefonszámon Bettyvel és innen el is kezdődött a kálváriánk.
2014.június 20. (péntek)
2014. június 20.-ára beszéltünk meg egy időpontot, hogy elhozom szegény kutyát. El is mentünk a megadott címre Farkas Andival, aki fáradhatatlanul próbált új gazdit keresni Gombócnak, hogy az az idős néni, akinél 12 évig volt, nehogy találjon egy olyan állatorvost, aki minden lelkiismeret-furdalás nélkül kivégzi. Mint kiderült, a nénit megkapta és ezért akart tőle minden áron megvállni. Valahol megértem a nénit, hogy a történtek után félt tőle… De, hogy eddig fajulhatott a dolog, komoly és felelőtlen mulasztásoknak kellett történnie …. Véleményem szerint egy kutya sosem támad ok nélkül.
Tehát találkoztunk Andival, elmentünk a nénihez… Gombóc első pillanatra, hogy meglátta a pórázt a kezembe igen gyanakvóvá vált, így csak jó néhány perc után jött oda hozzám, amikor elkezdtem bontogatni a jutalom falatokat, amit előző nap vettem neki. Először nagyon durván próbálta a kezemből kikapni, majd egy óvatlan pillanatban, amikor szerettem volna megsimogatni, meg akart harapni, minek után is kibillentem guggoló pózom egyensúlyából és popóra huppantam. Andi állt közénk, hogy időt nyerjek a feltápászkodásra. Vártam egy kicsit a többi kaja adásával, nehogy azt gondolja, hogy e nemes cselekedetében szeretném őt megerősíteni. Azután már jóval óvatosabban, de elvette a kezemből a következő falatokat, én pedig próbáltam őt érintés nélkül alaposan szemügyre venni.
Gombóc hosszú szőre olyan mértékig össze volt rasztásodva, hogy a puli csimbókos szőrzete KisMiska volt hozzá képest. Ami jóval nagyobb probléma volt, hogy még a szeme sarkából is toklász kandikált ki, amit nem tudtam akkor ott kiszedni, mert érinthetetlen volt. Szemmel látható volt az is, hogy a lábujjai köze erősen gyulladt állapotban vannak és a fejét is erősen rázta. A látottak és a tapasztaltak után, le kellett szögezni, hogy akkor és ott Gombóc elszállítására csöppet sem voltunk kellően felkészülve. Hosszas tanakodás után Andival abban maradtunk, hogy ez az akció komoly szervezést fog igényelni, mert Gombócot be kell valahogy cserkészni (lehetőleg harapások nélkül), el kell szállítani, SOS kozmetikázni kell, mert amilyen állapotban van, még az orvos sem tudja átnézni a teljes testét, mert a szőrcsimbókoktól semmit sem fog látni. Meggyőztük a régi gazdit, hogy legyen még türelemmel néhány napig, amíg megszervezzük a kivitelezést.
Információk, amiket megtudtam Gombócról:
• a kutya 12 éves,
• sosem volt rajta nyakörv, sem póráz
• alig párszor utazott kocsiban,
• a házba csak az előszobába mehetett be,
• néni állítása szerint járt kozmetikusnál (ennek nyoma sem volt rajta)
• az állatorvos a háznál oltotta be, de csak veszettség ellen. (más oltást sosem kapott)
• van chipje
• a fogai nagyon szép állapotban vannak
• kiszámíthatatlanul agresszív
• a szőre rendkívül elhanyagolt, ami elképesztő mennyiségben van tele toklásszal
• farháttal etették
• és igazából nem is nagyon hallgat a nevére.
Kutya nélkül indultam haza.
Hazafelé vettem az irányt. Amíg Gödöllőről elértem Zuglóig, kb. 3x hívtam fel az Andit, hogy hogyan tovább… különböző ötletekkel.
Tiszta sor volt, hogy az állatorvosi vizsgálat előtt, alapos kopasztásnak kell a kutyát alá vetni. Megfűztem Andit, hogy szerezzen bódító gyógyszert, mert ezt a műveletet másként nem fogjuk tudni megoldani. Na de hol találok olyan kutyakozmetikust, aki hétvégén elvállal egy ilyen problémás kutyát és ráadásul ki is jön a helyszínre. Ilyen és ehhez hasonló kínzó gondolatok cikáztak az agyam helyén. Felhívtam a szomszédban lakó Zsanit, aki nem régen nyitott egy saját kutyakozmetikát. Meglepő választ kaptam.. Zsani vállalta a küldetést!!!! …apróbb kikötésekkel. Bódítás szóba se jöhet, és nem a helyszínen nyírja meg, hanem a kozmetikában.
2014. június 21. (Szombat)
Otthon talaj (lakás) előkészítése a lehető legrosszabb kutya fogadására. Majd este nyugtatónak 3 feles jéger beküldése.
2014.június 22. (vasárnap)
Zsani barátja Tomi vállalta, hogy saját autójával elvisz Gödöllőre, hogy befogjuk a kutyát és elvigyük Zsanihoz a kozmetikába. Én péntek óta a felmerülő összes rémálmot végig éltem már gondolatban kb. százszor és ismételten leszögeztem, hogy most már egészen biztosan nem vagyok normális. Meg is beszéltük, hogy reggel fél 9-kor találkozunk a ház előtt. Mire elérkezett a megbeszélt idő, Zsani szerzett valahonnan egy kölcsön ketrecet, amit Tomi nagyon ügyesen beapplikált az autójába. Indulás előtt Zsani is és Kifli is (Zsani barátnője) úgy döntöttek, hogy velünk tartanak, én pedig hálát rebegtem az égnek.
Gödöllőre érve, még összefutottunk Andival, hogy magunkhoz vegyük kutyi oltási könyvét.
Gombóchoz érve, Zsani és Kifli ment be, hogy befogja a kutyát, amit én ámulva bámultam, mert kb. 2 perc alatt, minden ellenállás nélkül ráadták a szájszíjat és a hurkolt pórázt, majd ölbe vették és már a ketrecben volt. Indultunk is. Gombóc lemondóan és beletörődve ülte végig a ketrecben az utat. Egy hangja nem volt, társául szegődött hozzá a Majré is. (érthető)
Kezdetét vette a kozmetikai projekt. Hát le a kalappal a csajok előtt. Végtelen türelemmel, odaadással, elhivatottsággal és szakértelemmel vették kezelésbe szegény szerencsétlen kis megszeppent nyomorultat. Kb. 4 óra komoly kínzás következett, mert géppel kellett lefejteni az össze rasztásodott szőrt, hogy kiderüljön, alatta van egy kis vézna kutya is. A fülénél olyan mértékig volt egybe állva a szőre a gubancoktól és a mérhetetlen gennytől, hogy többször elátkoztuk a volt gazdit kollektíven. A bűztől alig lehetet megmaradni, ami a kutyából áradt. Mire Zsani egyenként szedte ki a lábujjai közül a toklászokat, ami teljesen be volt gyulladva, ez a szegény állat pokoli fájdalmakat élhetett át. A kutya bűze ellenére, a fürdetést elnapoltuk, mert a gennyes sebeket nem akartuk még másnak is kitenni. Ezen hosszas küzdelem közepette Gombóc új nevet is kapott, KADÉT lett, mint Tisztjelölt, katonatiszti iskola tanulója!
A kozmetika után a lányok vállalták, hogy elvisznek Kadéttal az állatorvoshoz és azt a tortúrát is végig csinálják velem. Így is volt. Türelemmel végig várták velem a sort, majd végig asszisztáltak az orvosnak, nem hagyták, hogy más fogja le őt, miközben próbálták nyugtatgatni. A fülvizsgálat során természetesen nem maradt el a heves hisztis ellenállás. Érthető volt, hiszen addigra már véres genny folyt a füléből.
Orvos után még elmentünk ezt azt megvenni Kadétnak, mint pl. szájszíjat, sípolós játékot, nagy cupák csontot, és egyéb rágcsákat.
Majd végre haza. Egészen eddig a nap folyamán hiába kínáltuk a kutyát vízzel, nem fogadta el. Haza érve a fele edényt kiitta, majd jól bekajált. Mindezek után a neki kikészített takaróval letakart párnát guggolva megtisztelte. Első pisi kipipálva.
Van haj.. A kezdetek, azaz minden problémának az Alfája
