2015. november 21., szombat

Fény derült a Bermuda háromszögben eltűnő nagy mennyiségű háztartási keksz rejtélyeire ...


2014. október 8.-ai bejegyzés

A lakás legeldugottabb pontjain bukkannak fel háztartási keksz darabok. grin hangulatjel Az én kicsi kutyám nagyon előre látó és gondoskodó... nem mintha eddig egyszer is előfordult volna, hogy nem kapott enni, na de ezt ugye sosem lehet biztosan tudni... Így hát gondoskodott az ínséges napokról is. Nem sorolom fel a rejtekhelyek lehetséges koordinátáit... mert sosem érnék a végére. Nagy valószínűséggel a tavaszi nagytakarításra jut még belőle.
Ettől eltekintve úgy hiszem nekem egy nagyon rendes kutyám van. Ma próba képen távozásomkor nem a liftet használtam, hanem a gravitáció által nyújtotta lehetőséget és gyalog távoztam. Láss csodát, Kadét elfelejtettet ugatni. Lehet titkon edzettségemről akar gondoskodni, mert mostanában hanyagolom a sportokat? grin hangulatjel Ezt a trükköt holnap is kénytelen leszek kipróbálni. Ugye, hogy kukába lehet dobni az összes kiképzési könyvet, ha Kadétról van szó? Az ugatás megszüntetésére próbáltam már, hogy indulás előtt teszek le neki kaját, de kb. 20 másodperc fort nyertem vele. Azt hittem eddig, hogy gyors vagyok.. na de ennyire még sem. grin hangulatjel
Az autóban már úgy utazunk mint a nagyok, és rövid időre még magára is hagytam, bár kissé aggódtam, hogy milyen állapotban lesz a kocsi mire vissza megyek...Csak remélni tudtam, hogy az unalmas várakozást nem a gyújtás beállításával tölti, vagy esetlegesen egy komplett motorgenerálnak áll neki.

Ma jártunk doktor bácsinknál is, és meglettünk dicsérve. grin hangulatjel Azt mondta, végre kutyásodunk, kupálódunk. Ahhoz képest, hogy Kadét első alkalommal úgy nézet ki, mint egy ágrólszakadt kis nyomorult, most már van végre formája és viselkedni is tud. Hősiesen álltuk a szurit is, -egy nyikkanásunk sem volt,- amit a kötőhártya gyulladásra kaptunk. Nagyon úgy fest, hogy az Akadémián végzett szemeszterünket halasztanunk kell, és csörtéinket kezdhetjük majd elölről megvívni a szemcsepegtetés érdekében. Jelentem a fülünk teljesen rendben van. A dopping vizsgálaton azonban megbuktunk, mert a Doktor bácsi kiszúrta, hogy jutalom falattal próbálom Kadétot vigasztalni, mert hát a Majré is velünk jött az orvosi vizsgálatra. Szerencsére ezért nem zárt ki minket a "versenyből". Jót kacagtunk rajta, mert Doki bácsi nagyon jó fej.

De most már abba hagyom fárasztásotokat a beszámolókkal, gondolom már nagyon unjátok.

2015. november 20., péntek

Veszélyes üzem ez a betegállomány...

2014. október 7. -ei bejegyzés

Kadét egyedüli a világon, aki séta közben úgy halad előre, hogy teljes figyelemmel oldalra tekint miközben totálisan telibe méri az előtte lévő fát, nagyot koppan, vonyít egyet, mint akit ölni visznek s elhallgat, de közben még halálra sértődik. Ezt a mutatványt már többször is sikerült előadni. Volt olyan, hogy annyira neki ment a fának, hogy hanyatt vágódott és a hátára zuhant, miközben a négy lába az ég felé imádkozott. Ugye most sikerrel levizualizáltátok a jelenetet? Vicces egy figura no! . :D  Ma bele lépett a fűben valamibe, minek hatására előadta a nagy halált, fél percig vinnyogott és sántított, majd hirtelen törölték a merevlemezét és úgy futott tovább, mint a nyúl. Ezért az alakításáért azt hiszem Oscarra jelöltetem. :D Az elmúlt 3 nap alatt elfogyasztottunk 1 kg háztartási kekszet. :D Jelentem, én alig ettem belőle. De tényleg. Viszont a közös kekszezés lényegesen közelebb hozott minket egymáshoz. Kadét tökéletesen megtanult koldulni. Kicsit aggódom, hogy legközelebb a palettáján már a kocsisor fog következni. :D  Szóval leszögezhetjük, haladunk a fejlődéssel, bár az irányát pár napja Tudósok egy nemzetközi csoportja is kutatja több-kevesebb sikerrel.
Ledőltem egy kicsit olvasni az ágyamba, mire Kadét úgy gondolta, hogy neki is ott a helye és mellém feküdt. (Azért a pofátlanságnak is van ám határa :D ). No itt erősen veszélyben éreztem az életemet, így inkább passzoltam a közös olvasást. Nem vagyok benne biztos, hogy ennyire jóban vagyunk és elértük közös életünk ezen szintjére még, bár ma pacsit adott rá, némi háztartási kekszért cserébe, hogy véglegesítsük a tűzszüneti szerződésünket.
..no és most megyünk aludni. Mindenki a saját ágyába.. :D csak mert féltem a szaros kis életemet. :D


2015. november 16., hétfő

Szösszenetek az elmúlt napok eseményeiből...


2014. október 3. ·-ai bejegyzés

Megkezdtük a Kadét Akadémia utolsó szemeszterét, azaz Hogyan neveljünk hülye kutyából ölebet. Már csak a jó ég tudja, hogy mennyi idő telt el közös életünk alatt... a napok csak úgy jönnek, mennek... mi pedig még mindig itt vagyunk egymásnak.
Az elmúlt héten, nagy örömködés közepette egy óvatlan pillanatban kinyírtuk a házi kedvencünket a Pingvin Uraságot, majd 1 perces néma gyásszal utolsó nyughelyére kísértük a szemetesig, gyújtottunk érte egy mécsest és elrebegtük gyászbeszédünket, majd kénytelenek voltunk hiányát pótolni egy "sípolós bontott csirkével". Remélem Londonban a Királynő is megemlékezett ezen eseményről. Szóval hiába tiltakoztam, hogy bontott csirkét neeeem, a választás mégis őrá esett. Komoly kihívás volt kioperálni belőle a sípot. Kellő asszisztencia és felszereltség hiányában kb. másfél órás műtéti beavatkozást igényelt, de még így sem lett akkora kedvenc, mint megboldogult pingvinünk volt. Azonban megérte eme fáradtság, mert nem kapok tőle idegrohamot. Erről gondoskodik Kadét maga... még mindig folyamatosan láb alatt van, amitől falra tudnék mászni, mert erőteljesen korlátoz a mozgásban. Igaz annyira nem, mint a tolókocsi...
Kadétom újabb szokást vett fel, mert séta közben egy-két kutyatárs kivételével mindenkivel leáll acsarkodni, így hát van egy olyan gyanúm, hogy a többiek most már csak megszokásból köszönnek és nem azért mert szeretnek. A házban komoly hírnévre tettünk szert. A szomszédok már megszokták, hogy gyalog mennek, ha mi használjuk a liftet, valamiért egyik sem akarja bevallani Kadét kilátásba helyezett, de el nem követett harapását.
A jó munkáért járó jutalom falatot egyre finomabban veszi el a kezemből és sokszor már mondanom se kell, hogy mi a dolga, csinálja magától is. Új dolgot is tanultunk. Most már úgy kapja a kaját, hogy szépen leül, én leteszem a kajával megrakott tálat, addig Kadét olyan képet vág, mint akit kurvára nem érdekel, közben erőteljes csurgatja nyálát, és szépen kivárja míg azt mondom "Okos, tiéd!". Bár a simogatást a magam részéről továbbra sem viszem túlzásba, azonban Kadét odáig fejlesztette a puncsolást, hogy ő maga próbál az ölembe bújni, naponta többször is, és mellső lábával kapar, miközben a fejével a kezemet bökdösi.

"Miért is nem mentem inkább Huffnágel Pistihez???" grin hangulatjel

2015. november 12., csütörtök

Két hónap és három hét eredmény listája

2014. szeptember 19. -ei bejegyzés







Valami történt ezzel a kutyával!!!! Eltelt 3 hét és semmi támadás! WTF!?! Lehet, hogy megkötöttünk egy átmeneti meg nem támadási szerződést, esetleg egy tűzszünetit csak én nem emlékszem rá? Még a végén kiderül, hogy mégis csak én vagyok a KAPITÁNY! wink hangulatjel Mindezt verés és földharc nélkül. Semmi krav maga, meg ilyenek, csak szimplán egy fojtó nyakörv és kellő határozottság nevelési célzattal. Ami a legfurcsább, hogy hatalmas boldogság hancurt csap, mikor haza jövök. Ajéééééé... még a végén tényleg jóban leszünk?! Ellenben az elmúlt héten több kutyának is neki ment. Hát igen. Még mindig nem tud játszani. Talán ez már nem is fog változni. De ez még mind semmi. grin hangulatjel A napokban Anyukám akarta levinni sétálni és nem akart vele menni, mert látta, hogy én nem megyek. Na ez milyen? Időnként úgy tűnik, hogy hosszú a gerince, mert lassan ér el az ingerület a mákszemnyi agyába, (állítólag a dinók is ezért haltak ki smile hangulatjel ), de talán már rájött, hogy itt senki sem akarja bántani és jó helyen van.

2015. november 6., péntek

Káosz a köbön...







Kezdenek kissé drámai fordulatot venni a dolgok kicsi életünkbe. Kadéttal minden rendben van, magamról azonban ezt már nem mondhatom el. Természetesen minden egy időben tornyosul. Miért is ne így legyen, hiszen az a nyomorult Murphy sosem pihen.
Már eljutottam arra a szintre, hogy a reggeli készülődés folyamán a fogkrémet a hónom alá kenem, az izzadásgátlót pedig a fogamra. A munkahelyen bankkártyával próbálom meg kinyitni a mágneskártyás bejárati ajtót, a BKV ellenőrnek pedig a munkahelyi mágneskártyát mutatom fel bérlet helyett. Elmegyek a dohányzóba,   persze cigit meg nem viszek magammal, így csak a fogamat tudom szívni. A táskáimat most már a szemem alatt hordom és lassan már azt sem tudom merre vagyok arccal és melyik Bolygón kavirnyálok éppen!!! Szóval csak annyira vagyok szétszórt, mint a vetőmag. Ettől eltekintve egyébként, meg köszi... Jól vagyunk! Remélem Kadét ebből nem sokat érzékel, csak annyit, hogy rá is alig marad idő. Egyelőre békésen tűri ezt az elhanyagolt állapotot, pedig most már igazán igénye lenne a társaságomra, szemben azzal, hogy barátságunk kezdetekor látni sem bírt nem, hogy hozzám bújni. A reggeli 6 órás sétánál erős kényszere van, hogy boldogságát az egész világgal megossza, én pedig csak reménykedem, hogy elég ha a lakótelepen élők tudomására hozza, miközben ők csendesen még reggeli békés álmukat alusszák. Szóval mindenki tudja, hogy Kadét mikor kezdi reggeli sétáját, mert hangos ugatással adja tudtukra, "Ő most biza sétára indul!".
Szőrös négylábú élettársammal még nem osztottam meg azt az információt, hogy napokon belül új otthonunk lesz, amint befejezem végre a falak festését és némi ganajozáson is átesik majd új az putrink.A festés kapcsán többször gondoltam rá, hogy Kadét teddy hengernek is beillene, ha valami nyélre húznám... de mivel most már békés lakótársnak bizonyul, ezért nem teszek vele ilyet. Az elején egészen biztosan sok nehézségünk lesz, mert most már rutinból talál haza, a sok egyforma lépcsőház közül. Amikor fent vagyunk a lakásban akkor állandóan le akar menni, amikor meg lent vagyunk, robogunk haza, mert akkor meg egészen biztosan ott marad le valami érdekes eseményről. Nehéz a gazdik élete, no!! Kadét a sétáknál már egyre többször tart fenn kontaktust, egyre többször fordul hátra  "Jössz már végre" tekintet kíséretében és egyre többször szalad vissza hozzám, amikor lemaradásban vagyok. A 40 perces sétát gyakorta letudjuk 20 perc alatt. Nekünk ez a tempó... Robogunk! Ez van! Hiszen annyi minden történik, amiről nem maradhatunk le. Szőrös pasimnak egyébként is mindenről tudnia kell. Folyton a nyomomban van, vagy legalább is állandóan szemmel vagyok tartva, felügyelet alatt állok, pont olyan, mint az árnyékom. De hát én így SZERETEM. <3


2015. november 5., csütörtök

KEEP CALM AND FOCUS KADET


2014. szeptember 2. -ai bejegyzés
  Vallom, hogy nincs rossz kutya, csak hozzá nem értő gazdi… és azt is, hogy egy kutya ok nélkül sosem harap.
Az eltelt 2 hónap eredménylistája!



Két hónap alatt kiderült számomra, hogy Kadét fájdalom küszöbe rendkívül alacsony. Lehet, ez annak tudható be, hogy majd egy éven át volt a füle begyulladva, ezért tartósan pokoli fájdalommal kellett együtt élnie. Éppen ezért minden apró fájdalomra is már nagyon agresszíven reagál. Úgy vélem ez érthető a részéről. Mivel ez az állapota tartósan fenn állt, így sajnos ez az agresszív viselkedés is kellően rögzült benne, mint védekezési mechanizmus. Egyébként azt gondom, hogy alapvetően ő egyáltalán nem egy rossz és agresszív kutya. Sajnos eredeti gazdájának felelőtlensége miatt került ilyen helyzetbe.
Papírforma szerint 12 éves, de ezt senki sem hiszi el róla. Leginkább én nem, mivel igen aktív és kajla. A fogazata még mindig gyönyörű, ezt bizonyos testrészeim is tanúsíthatják, csörtéink eredményeként. Remélem, hogy most már ez múlt idő!
Hazudnék, ha azt mondanám, hogy az elmúlt két hónapunknak egyetlen perce sem volt pokoli, és akkor is valótlant állítanék, ha azt mondanám, minden percét élveztem, azért voltak jó pillanatok is. Sokszor jutottam a végső elkeseredés határára, gyakorta gyötört sírógörcs és többször megfordult a fejemben, hogy ELÉG, inkább feladom. Aztán valahogy mindig megmakacsoltam magam. Végig gondoltam, hogy ennek a kutyának én vagyok az utolsó esélye az életben maradásra, és azt is, hogy neki legalább annyira NEM könnyű az új helyzet, mint nekem, hiszen kiragadtuk a megszokott helyéről, a megszokott életritmusából, a jól megszokott dolgaitól és most egy teljesen új felállást kell elfogadjon, megszokjon. A kertből lakásba költözés is már elég trauma egy kutya számára… ezt még megfejeltük azzal, hogy otthon a laminált parketta oly annyira csúszik, mintha korcsolya pályára lépett volna. Az első napokban kétségbe voltam esve, mert semmivel sem tudtam játékra bírni. Eltelt egy hét, mire kiderült, hogy a gumibaba igen is vonzó játéknak bizonyult, a saját lábának kergetése mellett, melyet kellő vicsorgás és ugatás kísért. Majd elveimet feladva, az is kiderült, hogy a jutalom falat csodákra képes Kadétnál. Mázsa számra fogy, és nem baj, ha dagadt lesz tőle, majd gurítom, viszont gyorsan okosodik, amit az elmúlt hétvégén a kutya suliban is bizonyított. Az engedelmességinél már csak a fektetés (még sose próbáltuk), a helyben maradás (amit már gyakorolunk egy pár napja), és a bejhívás kivételével egészen nagyok módjára megy. A behívás még időnként bizonytalan, de ahhoz még jobban ki kellene alakulnia a kettőnk közti kötődésnek, tehát még idő kell, mivel nem indult zökkenőmentesen az első másfél hónapunk a fülkezelésekkel kivívott támadások miatt.
Beláttam, hogy nem kevés problémát vettem a nyakamba, újra elő kell ásnom régen magamba szívott kutyakiképzési tapasztalataimat és sok új dolgot kell bevezetnem, aminek eddig egyáltalán nem voltam híve. Feladtam elveket, és inkább a célra koncentrálva újra terveztem nevelési koncepcióimat. Rá kellett jönnöm, hogy ami 100-ból 99 kutyánál bevált módszer, Kadétnál egyáltalán nem működődik. Már alapjaiban véve inog meg falkavezérré avanzsálásom, hiszen egész pici kora óta, tök egyedül volt egy kertben, ahol nem volt falka, csak is saját maga volt. Ezért nagy ívben lesz@rta, hogy én azzal kísérletezgetek, hogy kizárjam a falkámból, hiszen neki tökéletesen megfelelt a saját egyszemélyes falkája, amiből tulajdon képen engem igyekezett kizárni.
Napok, sőt hetek teltek el azzal, hogy próbáljam felmérni Kadét viselkedését, szokásait, bizonyos inger –válasz reakcióit. Annyit se tudtam róla, hogy pl. milyen napszakban kapott eddig enni, mit és mennyit. Szerencsére jó étkű és nem válogatós. No persze a gyümölcsöt nem hajlandó megenni (mondjuk én sem ) a májdiéta előírásainak megfelelően, no de mondd mááár! Azt hiszem ez egyáltalán nem nagy bűn.
Konzekvensen be kellett vezetnem egy új életvitelt és életritmust, ami mindkettőnk számára elfogadható és állandósága tartható.
Meg kellett tapasztaljuk, hogy a környékbeli négylábú kutyatársak hogyan viszonyulnak hozzánk, és meg kellett tanuljuk, hogy kik azok, akiket jobb, ha messziről elkerülünk. Kadét eleinte leállíthatatlanul őrjöngött, amikor kisebb testű kutyákkal kerültünk közelségbe. Perceken keresztül képtelenség volt lenyugtatni, hiába volt minden féle próbálkozás. Csak mikor tisztes távolságba kerültünk a törpe falkatársaktól, látótávolságon kívül.. akkor volt hajlandó lenyugodni. Mára már elértem azt, hogy lábhoz parancsolva igyekszik semleges maradni ugatás és őrjöngés nélkül.
Legnagyobb szerelmünk Lucky lett, a vakvezető labrador. Szerencsére Ő egy szófogadó, jól képzett eb, akire Kadétot rá lehet bízni, így zárt kutyafuttató híján, Luckyval elmerem engedni szaladgálni, „játszani”. Sajnos az eltelt két hónap még nem volt elég arra, hogy Kadétban kialakuljon az a kötödés, ami lehetővé teszi, hogy pórázról nyugodt szívvel 100% biztonsággal elengedhető legyen. Ehhez még idő kell, de azért 10 alkalomból 8-szor már visszajön, ha nem jelenik meg egy másik kutya a láthatáron. Sőt! Olyan is volt már (ami nagyon felemelő volt a számomra és egyben megdöbbentő is) hogy, Kadét „játék” közben ott hagyta Luckyt és oda jött hozzám, leellenőrizni, hogy én még mindig ott vagyok (nem mentem el), és biztosan én vagyok…majd visszaszaladt Luckynak tovább udvarolni. Sajnos Kadétnak fogalma sincs arról, hogyan kell más kutyákkal játszani. Valójában ilyenkor csak párzási ösztöneit igyekszik levezetni. Szerencsére Luckyt ez csöppet sem zavarja, mert ivartalanítva van, ha mégis, akkor nagyon finoman jelzi, hogy elég.
Majd folyt.köv.

2015. november 3., kedd

Lávízindőéééér - Elfogtunk egy levélváltást...

Szerettem volna Kadét nyakába egy matróz kendőt, de sajnos a varráshoz egészen hülye vagyok, így Kriszta barátnőm felajánlotta nekünk, hogy varr egyet. ... és ez lett belőle :D :

Tatár Krisztina Szia, Kira vagyok. Kényszermodell és szobai vér(macs')eb. Kadétnak üzenem, jó lesz ez a matrózizé, de ne hagyja, hogy csak úgy mindig a nyakába kössék. Csak ha ő akarja. :D


Aerdna Inyahit Szia Kira! Kössssz, hogy modellt álltál helyettem, jó fej vagy! Igyekszem majd ellenállni ennek az idióta kétlábúnak. Pacsi, Kadét :D

Tatár Krisztina Szia Kadét! Ezeknek a Szőrnélküli Bőrlényeknek vannak hülye dolgaik, de hát mit tegyünk velük. Azt hiszik, ezzel ki tudják mutatni a szeretetüket. Arra nem gondolnak, hogy mennyivel jobban örülnénk egy nyakba akaszthatós velőscsontanak...na, mindegy. Értük még ezeket a kínokat is elviseljük. Ha hiszed, ha nem én a múltkor még kampánykutya is voltam, egy diákelnök választáson. Mindenféle jelvényeket tűztek a kendőmre. Persze, mondanom sem kell, hogy megnyertem nekik a választást. :)  Na, pacsi...feküdj vissza te is a kanapéra, mert ma is nagy meleg lesz!

Aerdna Inyahit Igazad van Kira barátom! Ezek a bőrlények valóban egy idióták. A nyakba akasztható velős csontot én is sokkal inkább támogatnám. Látod! Ennyire nincs üzleti érzésük. Pedig tuti, hogy a többi haver is a csontra szavazna kendő helyett. Azért én még meggondolom, hogy ezért a szőrnélküliért bevállaljak -e egy ilyen csicsát a nyakamba.... Még, hogy szeret, azért kapom? Akkor miért akar így beégetni a kutya csajok előtt??? ;) Legalább tenne rá valami rangjelzést! Na de így, simán csak tisztjelöltként??? ÁÁÁÁÁ.. bolond ez a némber, tuti!!! Pacsi, Kadét

Tatár Krisztina Figyelj Kadét! Én mint egy nagyon csini kutyalány, elnézve a képeidet, rögtön beléd szeretnék. És ez nem valami udvarias melléugatás! Nagyon csini leszel benne és sok kutyalány fog utánad szimatolni. Egy matróz azért csak egy matróz!! Kinek kéne egy nagyképű kapitány!! Mi kutyalányok igazán nem vagyunk ennyire nagyravágyóak. :) Majd küldjél egy képet magadról, ha rajtad a kendő. Köszi. Kiteszem a fotelom falára! Vau! Pacsi

Aerdna Inyahit Kira, I think this is the beginning of a beautiful friendship... :D Ok. Majd megy a kép és nagyon remélem, hogy szerelmes leszel belém! Szeretnék egy ilyen hosszú combú kutyacsajt magamnak, mint Te vagy! <3 Nózi nyalás, Kadét   

Tatár Krisztina Drága kadét, már jó úton járok afelé, hogy szerelembe essek veled.

Tatár Krisztina Csak neked, csak ma, csak rólam! <3


Aerdna Inyahit Azt hiszem Drága Kira pajzán gondolataim támadtak a fényképed láttán. Hogyan tudnánk leküzdeni a köztünk lévő hatalmas távolságot???? Azt hiszem meg kell szökjek szőrtelen kétlábúmtól, hogy betudjon teljesülni plátói szerelmünk. <3

Tatár Krisztina Kadét, szerelmem! Várlak!!! Csak siess...igazán csak pár kutyaugatásnyira vagyok tőled! :D

Aerdna Inyahit Drága Kira! Még ki kell eszelnem a szökési tervet... De a vacsit minden képen megvárom. Aztán futok.. <3

Tatár Krisztina Persze, vacsi nélkül ne gyere, azt muszáj megvárni. Meg jobb is, ha éjjel érsz ide, mert a Bőrlényeim olyankor alszanak (csak tudnám, mi értelme van éjjel aludni. Tegnap éjjel meg is próbáltam elmagyarázni a kócosabbfejűnek, hogy éjjel vadászni kéne, de nagyon csúnyákat mondott....el sem merem ismételni), tehát akkor jobban tudok rád is figyelni. Tök romantikus lesz egy éjjeli őzvadászat az erdőben. Hm?????...kezdetnek? :D

Aerdna Inyahit Érdekes. Nálunk is hasonlóan telnek az éjszakák. Valahogy sehogyan sem tudom a zsugorított agyába verni, hogy az éjszaka házőrzésre és vadászatra való, nem pedig henyélésre. Na majd ha eljutok vele egy normális kutyasuliba, talán még nevelhető lesz ez az eszement kétlábú. Első pillanattól érzem, hogy Veled kell kezdenem ... Leszel a felségem? <3

Tatár Krisztina Óóóóóóóóóó.......ilyen ajánlatot még nem kaptam...ezen még had gondolkozzak...nem ugorhatok fejest egy kutyanászba anélkül, hogy futnék előtte 4-5 kört. Tudod, nehogy megszóljon valaki. DE van remény! <3

Aerdna Inyahit Semmi gond! Gondolkozz egy kicsit aztán fussad a köröket, de aztán gyorsan gáncsold el magad! ;) (azért zárójelben megjegyzem, hogy várok ám rád, ameddig csak kell!) <3 Ilyen formás kutyahátsója egyik kutyacsajnak sincs mint neked, drága Kira. Aki meg mer Téged szólni, annak meg leharapom a micsodáját! 

...és innentől titkosítva lett a levélváltás. Ajaj, azt hiszem elszabadultak az érzelmek!!!!